Tény, hogy IGAZI magyar horrorfilm a mai napig nem készült (az 1977-es Defekt jutott talán a legközelebb a zsánerhez), de horrorisztikus elemekben számos hazai alkotás bővelkedik. Ennek egyik gyönyörű példája Nagy Gyula 1984-es stop motion animációs filmje, a Süti.
A nyolcvanas évek első felében igazán nagyot futott a magyar animáció: fesztiválmeghívások és díjak számolatlanul (köztük egy Oscar is, Rófusz Ferenc A légy című művéért), egész estés rajzfilmek, valamint furábbnál furább rövid alkotások, melyek ún. "kísérőfilmként" a mozik műsorán is szerepeltek - mondjuk a Csillagok háborúja vagy egy Piedone film előtt. Bár ezek a remek rövidfilmek általában tényleg szokatlanok és bizarrak voltak, valószínűleg a Süti viszi a prímet. Itt ugyanis egy rakat, még nyers pogácsa öntudatra ébredését követhetjük nyomon, mely előbb-utóbb szörnyű következményekbe torkollik. Bár az előzőnél idétlenebb mondatot még életemben nem írtam le, a Sütit mindenkinek ajánlom, aki szereti az éjsötét, morbid humort, és aki kíváncsi, mennyire lehetett egy alkotó politikailag szókimondó 1984-ben, pár tepsi pogi segítségével.
(Bónusz WTF trivia: a Süti televíziós bemutatója a Szeszélyes évszakokban volt.)