A tegnapi népszavazás eredménye szerint nem jött össze a nagy elszakadás, Skócia továbbra is „colonized by wankers” marad. Az elmúlt napokban rengeteg „leghíresebb/legjobb skót” lista és összeállítás futotta körbe az interneteket, a Yeah! Oh, Yeah! azonban szeret kínosan specifikus lenni. A népszavazás margójára tehát következzen egy gyorstalpaló furcsa, bizarr, kortárs skót könyvekből, ábécésorrendben.

Michael Faber: Under The Skin (2000)

Bizarr sci-fi egy galaktikus embervadászról, aki stopposokat rabol el, mert szülőbolygóján az emberhús igazi különlegességnek számít. A nemrég bemutatott, meglehetősen laza Jonathan Glazer-filmadaptáció kapcsán hallhattunk mostanában a könyvről. Míg a Nicolas Roeg hatását hordozó, pszichedelikus film főleg az identitás, elidegenedés és megértés témáját boncolgatja, a regény emellett szatirikus politikai parabola is

Alasdair Gray: Unlikely Stories , Mostly (1983)

A legendás skót író legméltatotabb műve a Lanark, belépőnek mégis ezt a novellagyűjteményt ajánlom. Történetek egy fiúról, aki hullócsillagot hord a zsebében, egy férfiról, aki kettéválik, egy másikról, akinek több száz kis ember él a fejében, a Nagy Viktoriánus Medvekultuszról, és így tovább. A stílus nyomokban mágikus realista, meseszerű, költői elemeket tartalmaz, személyes kedvencem, a The Comedy Of The White Dog (történet egy frigid nőkkel háló mitikus kutyáról), pedig Cortázar legfurább novelláit idézi fel.

Jackie Kay: Trombita (1998)

Az edinburgh-i írónő díjnyertes első regényének központi alakja egy ünnepelt jazz-trombitás, Joss Moody, akiről csak halála után derül ki a világ számára: valójában nő volt.  Hogy rejtegette valódi identitását évtizedeken át felesége? Hogy dolgozza fel a megdöbbentő tényt nevelt fia, aki világ életében abban a hitben élt, apja férfi? A könyvből megtudhatjuk. Bár a Trombita lezárása hagy némi kívánnivalót – sajnos nem tudja maradéktalanul beváltani azt az ígéretet, amit a könyv roppant feszült, lebilincselő első fele kínál -, erősen ajánlott olvasmány. Bár van magyar fordítás, ha tehetjük, eredeti nyelven olvassuk.

Alan Warner: Morvern Callar (1995)

Az idén 50 éves Alan Warner regényének címszereplője egy látszólag teljesen kiüresedett, fiatal skót lány. Morvern, miután író barátja karácsony táján öngyilkos lett, ahelyett, hogy bejelentené a rendőrségen, inkább bulizni megy. Később feldarabolja a holttestet, megszabadul tőle, lenyúlja hátrahagyott regényének kéziratát, saját nevén kiadatja, és új életet kezd. Ami nem igazán hoz több boldogságot a réginél. Több kritikus is Camus Közönyének főhőséhez hasonlította Morvernt, akit ha jobban meg akarunk érteni, érdemes filmen is megnéznünk. Samantha Morton alakítása Lynne Ramsay 2002-es filmjében élővé, plasztikussá varázsolja a regény végletekig szenvtelen, hideg sorait.

Irvine Welsh: The Acid House (1994)

Mivel a zseniális Trainspottingot úgyis mindenki ismeri. A korai Welsh-könyvek közül egyébként az összes ajánlott, mondhatni kötelező, egészen a 2002-es Pornóig, onnantól finoman szólva változó minőségű (akár egy regényen belül is) az edinburgh-i író prózája. Az Acid House gyűjtemény még klasszikus, vintage Welsh, őrült, meghökkentő novellákkal, valamint egyik legjobb művével, az ’A Smart Cunt’ kisregénnyel. A szereplők között természetesen fel-feltűnnek a jól ismert leith-i drogosok, alkeszek és futballhuligánok, akik úgy járkálnak ki-be Welsh könyveiben, mintha a Gyűrük Ura-mitológia skót, lepukkant változatát építgetné az író regényről regényre.