"Az élet furcsább a fikciónál" – ordas közhely, de sajnos kihagyhatatlan egy olyan lista felvezetésénél, amely bizarr történetekkel, emberekkel (sőt, nyálkagombákkal) foglalkozó dokumentumfilmeket vesz számba. Jöjjön hát 9 fura, sokszor felkavaró, esetenként megrázó, sőt sokkoló film, melyek mind-mind megtörtént eseményeket mutatnak be.

Brother’s Keeper (1992)

Dokumentumfilm a három idős Ward-fívérről, már-már debilen egyszerű, írástudatlan farmerekről, akiknek karaktereit talán még a Gummóban, vagy egy South Park epizódban is túlzottnak találnánk. A közösségtől elzárva, mocsokban, húgyban élnek együtt tanyájukon, még az ágyukat is megosztják. A gond az, hogy volt egy negyedik Ward is, aki tisztázatlan körülmények között meghalt. Álmában megfulladt, esetleg egyik fívére, Delbert segítette könyörületből a túlvilágra a súlyosan beteg Williamet? Elítélik–e gyilkosságért Delbertet? Hogy viselik a nagy médiafigyelmet kiváltó meghurcoltatást? Kinek a pártjára áll a kisváros közössége? Volt-e szexuális kapcsolat a fívérek között? Minden kérdésre nem kapunk választ ebben a naturalista, felkavaró, rejtélyes és furcsán katartikus filmben.

Hated (1993)

Todd Phillips első filmje, aki később olyan vígjátékokkal robbantott, mint az Old School, vagy a Másnaposok trilógia. A Hated azonban kicsit sem vicces, bár mindenképp tragikomikus. GG Allinről szól ugyanis, a világ legmocskosabb, legundorítóbb punk énekeséről, aki – többek között - szívesen szart a színpadra, hogy aztán azt, mintegy tehetsége részeként, közönségével is megossza. Zenéjét tekintve Allin abszolút középszerű, sőt meglehetősen unalmas volt, de tervét, hogy a világ leggusztustalanabb, legutáltabb punk rockere legyen, maradéktalanul teljesítette. Törekvéseit heroin túladagolással koronázta meg 1993-ban.

Jonestown: The Life and Death of Peoples Temple (2006)

1978. november 18-án, egy guyanai közösségben 913 ember követett el kollektív öngyilkosságot vezetőjük, Jim Jones parancsára. A karizmatikus szektavezér Indianában alapított, majd San Franciscóban szegények és elesettek tömegeit toborzó vallásos csoportja, a Népek Temploma a hatalom vegzálása elől menekült Guyanába. Itt saját falut építettek fel, a beszédes nevű Jonestownt. Miután azonban egy kaliforniai képviselő látogatása lövöldözésbe torkollt (többen el akarták hagyni a közösséget a hazautazó politikussal), Jones drasztikus módszert választott a szekta feloszlatására (bocs!). A Jonestown tragédia történetét nemrég Ti West is feldolgozta The Sacrament című indie horrorjában, de a gyengécske found footage film a fasorban sincs ehhez a megrázó dokumentumfilmhez képest, melyben Jonestown túlélők és Jim Jones fia is megszólalnak.

The Creeping Garden (2014)

Természetfilm a nyálkagombákról, amit sci-fi fesztiválokon is bemutatnak? Nos, a nyálkagombák (amik igazából nem is gombák), a film trailere alapján valóban inkább furcsa, idegen bolygóról származó intelligens létformának tűnnek, amire a hetvenes évek sci-fijeit idéző hangulat (és Jim O’Rourke hátborzongató filmzenéje) még rá is dob egy lapáttal. Az év egyik legjobban várt filmje!

The Imposter (2012)

Előkerül egy fiatalember, aki azt állítja magáról, egy texasi család három évvel ezelőtt eltűnt gyermeke. De miért beszél francia akcentussal, miért tűnik jó pár évvel idősebbnek, és miért barna a szeme, ha korábban kék volt? Lesz, aki ezt a képtelenséget beveszi? Ha nem lett volna, ez a dokumentumfilm se készült volna el.

Manson (1973)

A Manson család borzalmas történetét már mindenki unásig ismeri, ám ebben a filmben az a különleges, hogy eredeti felvételeket láthatunk a hetvenes évek elején még bőven együtt élő kommuna életéről. Még megdöbbentőbb, hogy első ránézésre nem sokban különböznek egy ártalmatlan hippiközösségtől, még ha tudjuk is, hogy nyilvánvalóan nem normális, aki évekkel később még mindig kitart a többszörös gyilkosságot kitervelő, sátáni Manson mellett. A filmben elhangzó psych folk dalokat is a család muzikális tagjai szolgáltatják, nyugodtan nevezhetjük tehát ezt a filmet a legautentikusabb Manson dokunak. Tovább növeli a hátborzongató-faktort az a tény, hogy az egyik rendezőt, Laurence Merricket pár évvel később lelőtték, a tettes nagy eséllyel Manson egyik követője volt. Brrrr!

The Act Of Killing (2012)

Az utóbbi évek egyik legfelkavaróbb, legbizarrabb és legsikeresebb dokumentumfilmjében a hatvanas évekbeli indonéz tömegmészárlás - hazájukban mai napig ünnepelt - gyilkosai idézik fel szörnyű tetteiket. Teszik mindezt tipikus hollywoodi zsánerek (musical, gengszterfilm) stílusában. Ez már így elképesztően hangzik, de Joshua Oppenheimer filmje még sokkal több meglepetést és tanulságot tartogat, hatása pedig egy balegyenes és egy kiadós gyomros kombójához hasonlítható. A film egyik producere Werner Herzog volt…

Grizzly Man (2005)

… aki maga is számos remek dokumentumfilmet rendezett. A Grizzly Man az excentrikus Timothy Treadwell történetét meséli el, egy önjelölt ökoharcos és természetvédőét, aki 13 nyarat töltött el grizzly medvék között Alaszkában. Csak azért nem többet, mert 2003-ban őt és barátnőjét végül megették szőrös szomszédaik. Az elhívatott, fanatikus, de nem teljesen százas Treadwell hamisíthatatlan Herzog-karakter volt, történetét pedig tapintattal, már-már líraian kezeli a veterán filmes.

Gimme Shelter (1970)

Dokumentumfilm az 1969-es altamonti rockfesztiválról, melynek fő sztárja a Rolling Stones volt. Altamont végül – a Manson családdal együtt – a naív „Peace & Love” hippiálom végének szimbóluma lett, mivel az egyébként is kaotikus fesztivál gyilkosságba torkollt. Történt ugyanis, hogy valakinek az a zseniális ötlete támadt, hogy a fesztivál biztosítását a közismerten békés, toleráns Hell’s Angels mostorosbandára bízta. A gyémántkeményen bebaszott (a fizettségüket sörben kapták), késekkel és biliárddákókkal felfegyverzett motorosok végig hergelték és inzultálták a hippi közönséget, majd a Stones koncertje alatt fegyvert rántó Meredith Huntert halálra szurkálták. Az alábbi videón láthatjuk, milyen pokoli állapotok vezettek a tragédiához, külön felhívom a figyelmet a színpadon bóklászó farkaskutyára. Sympathy for the Devil, indeed.