Az acélt megedzik - a Proto Metal csodálatos világa

A heavy metal születését és előzményeit számos mérföldkőhöz kötik: az első Led Zeppelin (1969) és az első Black Sabbath (1970) lemez általában fontos tájékozódási pont. Ha ennél korábbra akarunk utazni, említhetjük a Cream és a The Who egyes számait, vagy a Kinks 1964-es You Really Got Me című kislemezét - még régebbről pedig az első elektromos blues felvételeket, vagy akár Gustav Holst Mars tételét az 1918-as Planéták műből, melynek fenyegető "riffje" volt az inspiráció a Sabs programadó, Black Sabbath című számához.

A korai, nagy zenekarok (Deep Purple, Led Zep, Sabbath, Grand Funk Railroad stb) munkássága széles körben ismert. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek első felében azonban rajtuk kívül együttesek százai kísérleteztek őszinte, kőkemény hangzással - nem ritkán sokkal durvább, koszosabb stílusban, mint a nagy nevek. A bluesos nyöszörgés és a cizellált Kukori és Kotkoda Hammond-orgona helyett a keménységre fektették a hangsúlyt, zenéjüket egyszerre inspirálta a garázs- és pszichedelikus rock, a korai Sabbath, valamint különböző tudatmódosító szerek, dalszövegeik pedig gyakran foglalkoztak okkult témákkal vagy nihilizmussal. Az utólag proto metalnak titulált összegző műfaj koszosabb ága igazából nem sokban különbözik a (lényegesen jobban megbecsült és feldolgozott) protopunktól, melynek ráadásul néhány képviselőjét (Stooges, MC5, Pink Fairies) egyaránt tartják metal ősnek is.

A Yeah! Oh, Yeah! alábbi proto metal playlistjében egy-két dal ugyan hordoz bájosan amatőr jegyeket (elrontott dobszóló, rossz helyen belépő énekes, két perc alatt megírt, talán a felvétel alatt rögtönzött dalszöveg), de a számokból áradó energia, a csutkára tekert erősítők és a csodás riffek kárpótolnak mindezért. A válogatás igyekszik kerülni a nagyobb neveket (pár kivétel: Hawkwind, UFO, Groundhogs, Amon Düül II), cserébe felvonultat néhány igazán bizarr számot is (Tractor, Cromagnon, Blue Phantom).
Egy kis ízelítő a választékból: