A BBC Music friss közönségszavazása szerint a világ legjobb feldolgozása a Pet Shop Boys ’Always On My Mind’-ja, melynek eredetijét anno Elvis vitte sikerre. Ennek apropóján következzen néhány merőben szokatlan – és talán kevésbé ismert – cover, ahol az előadók mertek kimozdulni a komfortzónájukból, és olyan zenészek előtt rótták le tiszteletüket, akiknek stílusa meglehetősen távol áll sajátjuktól.

Aztec Camera – Jump (Loaded Version) (Van Halen)

A skót „anorákpop” zenekar, az Aztec Camera pár hónappal az eredeti, 1984-es Van Halen megasláger megjelenése után készítette el saját verzióját. A hurráoptimista, bombasztikus Jump az ő felfogásukban nyugis, kicsit kiábrándult, szofisztikált popdallá alakul, aztán a szám közepén egyszer csak gellert kap, és átmegy Velvet Undergroundba, megfejelve mindezt egy hosszú, zajos gitárszólóval.

Anthrax – London (The Smiths)

Rejtély, hogy kőkemény rockereket vajon mi fog meg Morrissey-ben, de tény, hogy számos metal zenekarban találunk Smiths fanatikusokat. Charlie Benante, az Anthrax dobosa pédául hatalmas rajongó, mint ahogy Phil Anselmo, a Pantera és a Down sokat látott frontembere is szívesen búslakodik a manchesteri legendák dalaira. Az itt hallható Anthrax feldolgozás érthető módon a Smiths egyik legpörgősebb, leggyorsabb számából készült - arról nem szól a fáma, mivel tudták meggyőzni a zenekar basszusgitárosát, Scott Iant, aki viszont szívből gyűlöli Morrissey zenei munkásságát.

Jim O’Rourke – Viva Forever (Spice Girls)

A jó pár éve Japánban élő Jim O’Rourke karrierje során egyaránt készített free jazz, kísérleti elektronika és hagyományosabb popalbumokat, filmzenéket, pár évig a Sonic Youth-ba is beszállt, nem mellesleg lemezek tucatjain működött közre producerként és/vagy zenészként (a Rolling Stones felkérését speciel visszautasította). Az elképesztő muzikalitású Jim O’ ezzel a feldolgozással a Spice Girls-nek szolgáltatat igazságot. A Viva Forever ihletett, minden iróniától mentes verziója az eredeti dal cukormázát meglepően mély, emberi érzésekkel helyettesíti. So many feels!

Adem – To Cure a Weakling Child + Boy/Girl Song (Aphex Twin)

Amit a legutóbbi, nagy csinnadrattával beharangozott Aphex Twin albumról hiányoltam, azok a csodálatos dallamok, amiket az elektronikus zene FENEGYEREKE, Richard D. James karrierje korábbi éveiben rendszeresen, megbízhatóan adagolt. Az ex-Fridge tag (ebben a zenekarban játszott Kieran Hebden aka Four Tet is) Adem Ilhan 2008-as, két Aphex számot összegyúró folkos feldolgozásában megerősítést nyer: Aphex Twin nem csak vintage/analóg szintik és hangzások használatában, valamint matematikai egyenletek zenére vitelében – no meg médiamanipulációban – jeleskedik, hanem gyönyörű melódiákban is erős.

Djali Zwan – The Number Of The Beast (Iron Maiden)

A Maiden emblematikus klasszikusa lecsupaszított, akusztikus formában is hatásos. A Smashing Pumpkins és Slint tagokat is sorai közt tudó néhai Zwan projekt feldolgozása különös, baljós hangulatot áraszt, ami passzol a látomásos, okkult rituálét felidéző dalszöveghez is. A szám a 2002-es A por (Spun) című film soundtrack-jén jelent meg.

The Clientele – Paper Planes  (M.I.A.)

A kétezres években gyönyörű, GYÖNYÖRŰ lemezeket készítő londoni The Clientele pár éve sajnos szünetelteti működését, de reménykedjünk, hogy lesz még idő, mikor újra megajándékoznak minket tökéletes, a hatvanas években gyökerező, mégis időtlen zenéjükkel. Ezen a 2010-es felvételen M.I.A. leghíresebb dalát formálják saját stílusukra, a furcsa feldolgozásokban egyébként is bővelkedő A.V. Undercover projekt keretében. Az eredetileg The Clash hangmintára épülő Paper Planes tipikusan az a szám volt, amit még az is csípett, aki ki nem állhatta M.I.A.-t, a Clientele változata pedig pont annyit ad hozzá és vesz el belőle, amennyi kell egy remek, karakteres átdolgozáshoz.

Sonic Youth – Superstar (The Carpenters)

Bár nevük mindörökre összefonódott a zajos, gerjedő gitárokkal, a Sonic Youth-tól sosem volt idegen a finomabb, visszafogott hangzás. Talán legszebb daluk pont ez a 94-es feldolgozás, ami után a hetvenes évek legsikeresebb easy listening zenekaráért, a Carpenters-ért sikk lett rajongani alternatív körökben. A tragikus sorsú (1983-ban anorexia okozta halálát) Karen Carpenter szelleme kísért a melankolikus, álomszerű dalban.

Tori Amos – Raining Blood (Slayer)

Ez már nem is meglepő, hanem kifejezetten zavarba ejtő, radikális átdolgozás. Tori Amos lassú, zongorás verziója a szöveget kivéve csak apró nyomokban utal minden idők egyik legnagyszerűbb metal klasszikusára – mégis ugyanaz a borzongató, apokaliptikus hangulat járja át, mint az eredetit. A Slayer tagjai is csípték, nem véletlenül.

Krieg – Venus In Furs (Velvet Underground)

Statisztikailag bizonyítható, hogy a metal zenészek kedvenc VU dala a Venus In Furs, mivel az amerikai Kriegen kívül legalább három másik zenekar is feldolgozta már (Monster Magnet, Melvins, Voice Of Hate). A Krieg receptje viszonylag egyszerű: a szadomazo tematikájú szöveg adott, tartsuk meg a baljósan fennkölt akkordokat, Lou Reed hangját pedig cseréljük black metalos, hőbörgő károgásra. Az eredmény kétesélyes (valószínű, hogy inkább a black metal szerelmeseinek fog tetszeni, mint a Velvet Underground rajongóknak), az ötletért és az erőfeszítésért viszont mindenképp jár a pirospont.