Az utóbbi hónapok egyik legviccesebb/legszomorúbb sztoriját minden kétséget kizáróan Szennyai Mária szolgáltatta. A hölgy, kiről még nem tudjuk eldönteni, hogy teljesen őrült, vagy egyfajta modern Charlie Kaufman, ki magát – többek között -  22 Oscar-díjas filmművésznek tartja, évek óta építi imidzsét. Jelenleg pedig a III. kerület polgármestere szeretne lenni.

Ha az egykori színésznő nem az idei önkormányzati választásokon indulna, kevesen figyeltek volna fel rá. Pedig Szennyai Mária már korábban is szerepelt a hírekben: 2012-ben a a Nemzeti Színház igazgatói posztjára beadott mindösszesen négy(!) elbírálandó pályázatból  az egyik az övé volt. A beadvány, melyben a művésznő többek között Jack Nicolsonra (sic) és Mel Gibsonra, mint színésztársaira hivatkozott, akkoriban senkinek nem szúrt szemet, ahogy a már provokatívan dilettáns, helyesírási hibáktól hemzsegő megfogalmazás sem. A pályázat annak rendje és módja szerint versenyeztetve lett. Bár az IMDB és a józan ész akkor is létezett, Szennyai valós jelöltté avanzsált, Alföldi, Hídvégi és Vidnyánszky mellett.

„22 Oscar-díj”

Ha a 444.hu interjúja – melyben az óbudai polgármester-jelölt konkrétan Jodie Fosternek, a Bárányok hallgatnak főszereplőjének ismeri el magát – furcsa, humoros perceket szerez, mindenképp bogarásszuk át a képviselőjelölt Wikipedia szerkesztői vitaoldalát is. A cikkben említett, George Bush által adományozott Oscar–díj megkérdőjelezése mellett itt komoly, több mint négy évet felívelő vita olvasható. Az ellenfelek: a róla szóló szócikket sajátjának tekintő, azt pszichedelikus/abszurd/szürreális adatokkal rendszeresen bombázó Szennyai Mária, és a példásan toleráns, ám résen lévő Wiki-szerkesztők.

Az igazán bizarra éhesek azonban kezdhetik Szennyai Mária évek óta vezetett blogjával is. Egyfajta parallel univerzum tárul itt fel, ahol a művésznő 300 milliós adománnyal támogatja a Nemzeti Színház felépülését (melynek később 49 %-ban tulajdonosa), ahol az éjszakai tévéreklámokban pedofil szexet hirdetnek (ráadásul a művésznő ismeri is szegény kislányokat), vagy ahol Gorbacsov haza akarja vinni őt magával, de Mária nem megy.

Ez a fajta paranoid, megbabonázó, Philip K. Dick-szerű miszticizmus hatja át Szennyai Mária jó négyéves dokumentált mítoszteremtő munkásságát, mely vagy komoly orvosi eset, vagy korunk egyik legnagyobb konceptuális művészét takarja. A végeredmény mindenképp lenyűgöző és szórakoztató, az igazi hülyék pedig azok, akik összegyűjtötték neki a szükséges aláírásokat az önkormányzati választásokra. Bár nem biztos: ha ott laknék, én rá szavaznék, csak hogy lássam mi lesz, ha mégis megnyeri. Volt a III. kerületben már vállalhatatlanabb, nyíltan homofób polgármester is, például.